Kedves Testvérek!
A szüret idejét éljük, és általában az ősz a termények, gyümölcsök betakarításának ideje. Ilyenkor az emberek, a gazdák, akik egész évben művelték földjeiket, verítékes munkával termelték a különféle gyümölcsöket, joggal örülhetnek, ha munkájukat Isten áldása kísérte.
A különböző szüreti vigadalmak mind erről tanúskodnak, melyek régmúlt idők kultúráira vezethetők vissza.
A választott zsidó nép fiai is mar ősidők óta szőlőtermelők voltak, mert ez a nedű szépen termett az Ígéret Földjén.
Már a pusztai vándorlás vége felé, amikor Mózes hírvivőket küldött kikémlelni a földet - azok megtalálták, és bizonyságul hozták a legszebb szőlőfürtöket. Ezért a szőlőtelepítés és szüret a bőség és áldás jelképe lett a nép számára.
Már a próféták Isten választott nemes szőlőskertjének nevezték Izraelt. Mégis sorozatos hűtlenségeik, bűneik miatt az Úr kénytelen panasszal fordulni ellenük:
„Mit kellett volná még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?”.
Isten megpróbál minden eszközt bevetni, hogy „nemesedjen szőlőskertje”. Erre utal Jézus az evangéliumban, amikor a példabeszéd segítségével vázolja a főpapok és vének - vagyis a nép vezetői előtt - üdvözítő szándékát.
A példabeszédből kicseng Isten végtelen türelme tulajdon népével, amikor sokféle lehetőséggel élve kívánja őket visszatéríteni magához.
Egyben megjelenik az emberi gonoszság, bűn különböző válfaja, amely szembeszegül Isten akaratának. Mindez az elidegenedésben nyer betetőzést, amikor a nép elfordul Istentől, hogy harcba szálljon az Ő irgalma ellen. A bűnbeesés és annak következményei hamis alapállásra késztetnek, mely függetleníteni akarja a teremtményt a Teremtőtől, vagy a példabeszéd értelmében a szolgákat a Gazdától.
Itt felmerül egy lényeges kérdés: Vajon ki a szőlőskert tulajdonosa? A szőlőművesek úgy beleélik magukat a szerepükbe, hogy képtelenek elfogadni a távolban lévő Gazda küldötteit, ha mar birtokosnak érzik-vélik magukat. És sajnos ezen a helytelen alapállásukon nem változtat a Gazda legnagyobb figyelmessége sem, amikor tulajdon fiat küldi hozzájuk. Ahelyett, hogy elfogadnák, és ezáltal rendeződnének a viszonyok, féltékenységből és hamis alapállásuk következtében megölik és kidobják a szólóból. Végül maga a Gazda kénytelen rendet tenni igazságos módon. Ítélete helyes, hiszen csak tulajdon szőlőjét védelmezi.
Érdekes az időzítése ennek a példabeszédnek. Jézus közvetlenül szenvedése és halála előtt mondja el, a papi fejedelemnek és véneknek címezve. Ők jól megértik a célzást, hiszen ők azok, akik hamis alapállásra jutottak. Ez is tetőzi és beteljesíti dühüket, hogy a názáreti „prófétát” el kell hallgattatni. Így születik meg később az ítélet ellene Kaifás főpap ajkán:
„Jobb, ha egy ember veszik el a népért, mini hogy az egész nép elpusztulna.” Itt teljesedik be az előrevázolt példabeszéd értelme, így érlelődik meg hamis alapállásuk szomorú következménye.
De Isten műve - szőlőskertje - nem szenved ezzel csorbát. Ellenkezőleg - megnyílik minden nép számára, amely megtermi gyümölcsét. Így oltattunk bele Krisztus kegyelméből az Újszövetség szőlőskertjébe - az Egyházba - mi is.
Becsüljük azt meg és engedjük, hogy a Szőlősgazda nemesítsen kegyelmeivel, formáljon isteni eszközeivel, nyesegessen, tisztítson és örvendezzék, amikor megteremjük életünk gyümölcsét az Isten országában.
(použitý text z: Hlédik László, Homíliák "A" év 2004/2005, s.160nn)
Ak ste mali problém porozumieť, nie ste v tom sami, tiež to takto cítim. Chcel som však trošku poukázať, aká je realita. Na južnom a juhozápadnom Slovensku žije veľa obyvateľov preferujúcich pri bohoslužbách maďarčinu. Hoci to nie je vždy jednoduché (veľakrát si to vyžaduje dosť dlhú prípravu, aby som to dokázal slušne prečítať) som presvedčený o tom, že nezáleží ani tak na jazyku - dôležité je, že sa ohlasuje evanjelium.
